3. fejezet

Elizával tollasoztam, amikor hirtelen mindenki elhalkult. Én pont háttal álltam a fiúk oldalának ezért nem láttam semmit, de Eliza és a többi lány már rég ijedten futott át a fiúkhoz. Hallottam, ahogy a tanár a vöröskeresztest hívja. Gyorsan oda rohantam én is. A szívem mélyén iszonyatosan reménykedtem, hogy nem Tonival történt valami.

- Honda Kiku az előbb néhány másodpercre elájult. Kérlek, vidd fel a szertárba, ott találsz a hűtőben jeget és borogatást. Használjátok azt! - mondta a tanár.

- Felkísérem! - jelentkezett mellém Antónió. - Hiszen lány, nem bírja el Kikut, ráadásul hosszú a lépcső.

A tanár bólintott, majd mindenki tovább folytatta a dolgát.

- Nagyon szépen köszönöm, Carriedo-san! - motyogta halkan Kiku, miközben Toni felsegítette a lépcsőn.

Leültettük egy székre, majd egymásra néztünk. Zavart volt a tekintete.

- Elmagyaráznád pontosan, hogy mi is történt vele? - kérdeztem elpirulva. A szertárban félhomály volt és Kiku szinte nem is volt magánál. Egymásra meredtünk, mint a filmekben, amikor az ember haboz, mielőtt csókolózik. De Toni ellépett előlem a hűtő felé, ahonnan kivette a szükséges dolgokat. Adott Kiku kezébe egy üveg szénsavmentes vizet, és egy nedves kendőt.

- Vladimir rúgott kapura, de a hülye a kapufát rúgta meg, és amikor a labda visszapattant Kikut találta pont fejbe.

- Szerintem én lemondok erről a posztról! Még az kell, hogy te sérülj meg…! - futott ki a számon egy jelentéktelennek számító mondat. Igazán lehetett volna jelentéktelen, basszus!

- Miért akkor mi lenne, ha velem történne valami? - kacagott Toni. - Aggódnál?

- Csak megijednék…

- Értem - mosolygott rám, majd magához ölelt. - Tegnap a buszon azt hittem, hogy elvesztettem az én Lovimat!

- Nem vagyok a tiéd, te köcsög! - toltam el gyengéden magamtól, miközben felnéztem a zöldszemibe.

            Az utolsó óra után együtt mentünk le a buszmegállóba. Erica, Irunya és Eliza elmentek ruhákat nézegetni, mivel hétvégén mennek Roderich koncertjére.

- Te nem mész? - nézett rám Toni. - Pedig Rod bír téged.

- De megyek, engem is meghívott - motyogtam. - De nekem van ruhám.

- Eliza viszont túlzásba viszi, megint.

- Pedig ha egy ismeretlen látná, őt Gillel és Roddal együtt akkor egyértelműen azt gondolná, hogy Lizzi Gillel jár.

- De végül is ő is lány… - sóhajtott Toni.

- Te nem jössz?

- Engem nem kedvel, meg van már arra a napra programom.

- Micsoda? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Bella, Francis, Michelle, Emilie, Gilbert és én szórakozni megyünk. Ludwig lelép Roddal, ezért Gilbertéknél leszünk. Ha unalmas a koncert, akkor nézz át.

Bólintottam. Féltékeny lettem egy kicsit. Bella, amíg fiú voltam állandóan Tonin lógott, most is biztos azt csinálja majd.

- Egyébként Francis visszajött a suliba? - váltottam témát.

- Nem, de jó, hogy szólsz, felhívom! - vette elő a telefonját, majd már hívta is a srácot. Megrázta a fejét. - Nem veszi fel.

- Akkor valami nagyon nagy gond lehet Michellel- motyogtam.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.