|
6. fejezet
6. fejezet
Miután elhagytam a osztrákoktól népes utcákat, beültem egy olasz kávézóba. Csak, hogy érezzem, milyen lehet otthon. Bár hiába volt a hely neve ’La bella vita in Italy’, egyáltalán nem tükrözte az olasz kultúrát. Ezért egy kis idő után el is hagytam, csak az járt a fejemben, hogy hol lehet Emilie és Natália. Biztosan Roderick előadására készültek, de mivel volt ez a kis veszekedés, vajon hova mehettek? Össze-vissza bolyongtam, de végül egy helyen találtam magam. Toni háza előtt, ahol buli helyett, csak őt találtam.
- Oh, szia! - köszönt mosolyogva, amikor kinyitotta az ajtót. - Hát te?
- Előbb had menjek be.
- Igaz is, nem hazudtolod meg magad! - nevetett. majd beengedett. Leültünk a nappaliban és bámulni kezdett.
- Mi van? - fintorogtam rá. Ő csak kedvesen ennyit mondott:
- Jól áll ez a ruha.
Hirtelen ki akart belőlem bukni egy káromkodás, de visszanyeltem. Nem lehetek pont most tsundere!
- Kösz… köszönöm - nyögtem ki nagy sóhajtás után.
- Hogy-hogy ide jöttél?
- Hosszú!
- Van időnk - tette szét a kezét mosolyogva.
Ránéztem az órámra. Fél tizenegy volt.
- Nem hinném.
- Azért jöttél ide, hogy mesélj nem, - kérdezte. - Hát akkor.
Ismét sóhajtottam, majd behunytam a szemem néhány másodpercre, de Toni hirtelen az ölébe rántott.
- Ne aludj! - kacagott vidáman. - Azt majd később!
Pirultan néztem rá, majd csak azt tudtam magamnak mondogatni, hogy ne légy tsundere, ne légy tsundere. Ez egy új kínzásforma! Megörülök…
- Emilie és Liz összevesztek… - motyogtam. - Volt hajtépés, sírás, sikítás…
- Réd mondott valamit? - nézett rám komoly arccal.
- Mindenkit szidott - legyintettem.
Hiába nem mutattam ki, az este mégis vérig sértett. Szánalmasnak hívott! Emilie ijesztően jó emberismerő. Talán kétszer beszélt Lizzel és mégis azonnal tudta, hogy a szerelmi élete nincs rendesen felépítve, csak ugrándozik Gil és Rod között. Irunya, pedig.. szegény túl nagy idomokkal lett megáldva. De ettől még nem gátlástalan, nem mutat senki felé semmit, ha mutat is nem direkt.
- De pontosan rád mit mondott! - húzott még közelebb magához. Ne légy tsundere!
- Azt, hogy szánalmas vagyok…
Erre nagyra nyitotta a szemeit. Látszott rajta, hogy nem érti, hogy miért.
- Tudod, sosem volt egy kedves lélek, most meg vannak barátaim, próbálok jól viszonyulni a dolgokhoz - hajtottam le a fejem. - És hozzád…
Elmosolyodott, majd hagyta, hogy a fejem a vállára hajtsam. Suttogott néhány spanyol szót, amiből sajnos semmit sem értettem, de lassan álomba ringatott.
Reggel Toni szobájában ébredtem. Azonnal kirohantam a napaliba. A kanapén feküdt, csendesen szuszogott. Elmosolyodtam, majd elmentem lefürödni. Még a fiú múltamból, tudtam, hogy hol vannak a fürdéshez használatos dolgok. Mindig Tonihoz jártam, ha kidobtak otthonról, vagy csak úgy… De akkor még haverok voltunk, most meg… Lány és fiú…
Jesszus! Tegnap este az ölében ültem. A talpamig elvörösödve álltam be a zuhanyrózsa alá. Úgy érezem, hogy Toni van hozzám a legközelebb.
Amikor végeztem, kerestem egy papírt és egy tollat, majd írtam rá egy kisebb üzenetet.
Már az utcán siettem hazafelé, amikor a telefonom csörögni kezdett.
- Hello, Arthur! - köszöntem.
- Szia, Lovi - morgott a brit a telefonba. - Találtam egy varázslatot, ami elméletileg visszaváltoztat titeket fiúvá.
- Gyakorlatban működik?
- Mondtam, hogy csak elméletileg.
- Akkor inkább nem - mondtam szinte félvállról.
- Azt mondtad, hogy fontos.
- Már változott a véleményem, tökéletes így! - nevettem, majd kinyomtam, és sietve igyekeztem tovább haza fele.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó