Bevezető

Normális nap. Legalábbis a tankönyvosztáson sosem történik semmi olyan dolog, ami kihat az egészévre. Arthur ezt gondolta miközben nagyokat ásítva lépdelt az iskola felé. Közben elhaladt mellette a csendesen romantikázó Roderich Eliza páros, és az iskola ördögei, a Bad Touch Trió. Francis gyengéden meglökte Arthurt a vállánál, de a fiú ezen is kiakadt.

- Hé, bolondok! Ne kezdjétek el már az első napon! - förmedt rájuk, majd elővette a zsebéből a sípját és jó hangosan megszólította.

- Ezt komolyan te mondod? - röhögte ki Gilbert majd berontottak az iskolába.

Arthur sóhajtott. Úgy gondolta, hogy a rendet neki kell megteremtenie ebben az iskolában. Csak ő képes rá. Főleg, ha még egy folyton csínyeken agyaló hármas is jár a suliba.

            Átvette a könyveket, fizetett, majd haza indult. Magabiztosan állt hozzá a tizenegyediknek. Mindig kitűnő volt, most sem számított másra. Ellentétben Alfreddel, aki bosszankodva ment el mellette a könyveivel.

- Arthur, nem tudnál valamit tenni a suli ellen? Tudsz varázsolni nem?

- Nem tehetem. A sulinak holnap meg kell kezdődnie. - mondta, majd a mellettük elsétáló Michellet kezdte bámulni.

- Michelle* biztosan értékelné, ha megtennéd - vigyorgott rá Alfred. - És végre nem lennél nyomi.

Arthur megint hangosan belefújt a sípjába.

- Nem vagyok „nyomi”! - morgott.

- Könnyen az lehetsz - kacsintott rá Alfred, majd gyorsabb tempóra váltott. - Egyébként szerintem az ötlet, hogy varázsolj nekünk még egy nyarat, Michellenek is tetszene!

- Ő nem olyan lány - sóhajtott Arthur. Alfred megvonta a vállát.

- Miből gondolod? Egyébként, ha nem is miatta, magadért megtehetnéd. Meg persze értem, hogy legyen még egy pörgős nyaram.

- Egyszerűen csak tudom. Arra vártam egész nyáron, hogy végre elkezdődjön a szeptember. Miattad meg nem teszem meg.

Alfred Arthur elé állt így a zöld szemű éppen a fiúnak esett.

- Megártott a sok eső vagy mi? - fintorgott Alfred. - Mit csináltál nyáron?

Arthur hátra lépett kettőt, majd a szemüvegesre nézett.

- Tanultam.

Erre Alfred szemei hatalmasra nyitódtak és kibukott belőle a röhögés.

-  Miért mit vártál, Alfred? - lépett melléjük Francis. Gilbert és Antonio a háttérben kötözködött Elizával és a zongoraművésszel.

- Gilbert! - csikorgatta a fogait a barna hajú lány, majd lekapta a fiú válláról a sárgamadarát. Az albínó srác azonnal megrémült. Antonio viszont csak kacagott. Arthur úgy vélte, hogy nem igazán érdeklik a spanyolt a történések.

- Gilbiiird! - sikított furcsa hangon a porosz. 

            Alfred szinte már a fulladás határán járt, amikor sikerült abba hagynia a nevetést.

Francis megpöckölte Arthur fejét.

- Van számodra egy tanácsom, teaszürcsölő - mondta selymes hangon. - Csinálj nekünk még egy nyarat.

- Nem - vágott vissza Arthur. - Ti lusták vagytok, én nem. Szeretném gyarapítani a tudásomat.

Felemelte a fejét, majd kikerülte a szemét törölgető Alfredot és haza indult.

            Arthur levágta magát az ágyába, amikor haza ért. Gondolataiban a srácok szavai jártak. Michelle örülne, ha ismét nyár lenne, és nem lenne ő sem „nyomi”. Végül úgy döntött, hogy megpróbál tenni valamit az ötlet érdekében. Felvette a köpenyét, majd elővette hatalmas könyvét. Kutakodott néhány másodpercig, majd elvigyorodva felolvasta a szöveget.

Másnap reggel az órája hatkor kelltette, pedig nem is állította be. A telefonja kijelzőjén, pedig szeptember 1. állt. Valamit elrontott, de nagyon.

*Michelle: Seychelle fanok által kitalált emberi neve. Többet is találtam, de végül ezt tetszett meg. Ha valakinek gondja van a névvel, vagy talált jobbat az jelezze, mert akkor átírom. : )

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés