1. fejezet 

Reggel halkan �bresztett a telefonom. Belet�rtam a hajamba, ami most valami�rt hosszabbnak t�nt. Az ujjaim is sokkal kecsesebben j�rt�k v�gig a sz�lakat. A szemem el� hullott a frufrum. Oldalra n�ztem a t�kr�m fel�. A l�tv�ny, ami fogadott nem �ppen volt norm�lisnak mondhat�. A hajam a k�z�phossz� volt, a mellkasomon, pedig k�t kicsi dudor n�tt. Az arcom sokkal form�sabb volt, a szemem jobban csillogott, a b�r�m vil�gos barna volt �s selymes. Ledobtam magamr�l a takarom, majd a t�k�r el� l�ptem. A paradicsomos p�l�mon kereszt�l is j�l l�ttam, hogy azok a dudorok, mellek. A l�baim is sokkal kecsesebbek voltak, ami viszont a legfur�bb volt, hogy „ott lent” nem volt semmi olyan, mint amilyen volt.

- Fratello! - sik�tottam el magam, majd egy vigyorg� copfos l�ny l�pett be a szob�mba.

- H�t te is �szrevetted? - kacagta el mag�t Feliciano.

- Persze, hogy �szrevettem te idi�ta! - morogtam. - Mi�rt lett�nk l�nyok?

- Nyugi sorella.

- Sorella!? - �v�lt�ttem r�.

- V�g�l is l�ny vagy, h�vhatlak �gy nem? - mosolygott r�m. - Egy�bk�nt anya �s apa nem reag�lt semmit a v�ltoz�sunkra. M�sok eml�keiben akkor l�nyok vagyunk.

- De �n nem akarok l�ny lenni, te idi�ta! - dobtam magam vissza az �gyamra.

Feliciano kir�ngatott a paradicsomos t�sk�mb�l, egy paradicsomos f�zetet, amire paradicsomos tollal �rtam r� a nevemet. A nevem hely�n Lovina Vargas �llt.

- Mi a…? - ki�ltottam ism�t el magam.

- Lovina! - ugr�lt �sszevissza a szob�mban Feliciano. Mik�zben ugr�lt �szrevettem, hogy neki sokkal nagyobb a melle, mint az eny�m! A szem�ld�k�met �sszevonva n�ztem az eny�mre, amin m�g a push up melltart� sem seg�tett volna.

Feliciano kinyitotta a szekr�nyem, amiben csak l�ny ruh�k voltak. R�zsasz�n, lila, feh�r, p�tty�s �s cs�kos. Sz�vecsk�k, strassz-k�vek �s masnik. Az eg�sz szob�m egy l�ny alkotta birodalom volt. Basszus!

- De m�gis, hogyan? - k�rdeztem nagyot nyelve. Feliciano r�m n�zett, mintha m�r � is kezdett volna r�j�nni arra, hogy ez az �talakul�s nem �ppen egy szuper dolog.

- Mi�rt nagyobb a melled, mint az eny�m!? - ki�ltottam r� inger�lten. Ezen elnevette mag�t. Bizony�ra teljesen m�s k�rd�st v�rt.

- L�nyok! K�sz�ljetek az iskol�ba! - n�zett be any�nk a szob�mba. - M�t�l kezd�dik.

�sszen�zt�nk Felicianoval.

- Ez azt jelenti, hogy l�nyk�nt kell menn�nk ma suliba?

� csak megvonta a v�ll�t, majd mosolyogva kis�t�lt a szob�mb�l. M�g elkaptam a kez�t �s visszah�ztam.

- Komolyan azt l�tom rajtad, hogy �r�lsz annak, hogy l�nyok vagyunk! - morogtam r�.

- Sorella… - suttogta, majd kir�ntotta a karj�t a kezemb�l. - �gy m�r szerethetem azt, akit eddig nem.

            Ezzel m�g is mire c�lozhatott? Kit akar szeretni? Csak nem azt a krumpli m�ni�s Ludwigot! Akkor meg�r�l�k!

Megkerestem a szekr�nyem m�ly�n elrejtett piros szokny�t, ami a World Academy l�ny egyenruh�ja volt. Felvettem al� egy feh�r inget, majd kif�s�ltem a hajam. Sokkal id�ig�nyesebb volt �gy k�sz�l�dni, mint fi�k�nt. A f�s�lk�d�asztalomn�l tal�ltam egy m�lyvasz�n�, masnis, selyem hajp�ntot. N�zegettem egy ideig, majd a frufrumat el�l hagyva elhelyeztem a hajamban.

Reggeliz�s k�zben Feliciano csendben volt. Ritka pillantok egyike. Viszont, amint r�n�ztem bevillant egy k�p, ahogy azzal a krumpli husz�r Ludwiggal k�zen fogva s�t�lnak. A h�nyinger kezdett ker�lgetni.

- Mi a baj L�nyok? - n�zett s�padt arccal r�nk ap�nk. - Felicia, te m�skor v�gig besz�led a reggelit, te pedig, Lovina folyamatosan kritiz�lsz mindent.

- T�rt�nt valami? - kezdett agg�dni any�nk is.

- Nem, dehogy, csak a f�radtak vagyunk - mosolygott r�juk Feliciano. Vagyis Felicia. Ezt k�ptelen vagyok felfogni!

Az iskol�ban m�r sokan voltak, amikor bel�pt�nk az aul�ba. Felicia t�zedikes, �n pedig tizenegyedikes lettem id�n. Kett�v�ltunk, mert az oszt�lyoknak k�l�n csoportokba kellett �llniuk. Be�lltam a helyemre, majd v�rtam az igazgat� besz�d�t, aki valamilyen sajn�latos m�don a nagyap�m. �ppen kezdte volna a sz�veg�t, amikor Arthur maga mell� h�zott.

- Lovino? - t�totta el a sz�j�t. - Ezt nagyon elbasztam!

- Mi van, te idi�ta? - f�rmedtem r�. - Ez a te m�ved?

- Senkinek sem t�nt fel a v�ltoz�sotok, igaz? - k�rdezte agg�dva. Megr�ztam a fejem. - �s minden olyan, mintha m�r a kezdetek �ta csajok lenn�tek, igaz?

B�lintottam. Erre fels�hajtott.

- Akkor nincsen semmi probl�ma! - vigyorodott el. Megragadtam a nyakkend�j�n�l fogva.

- Mi az, hogy nincs probl�ma, te rohad�k!?

- H�t v�g�l is, l�nyk�nt is lehet teljes �letet �lni - elengedtem, de m�g mindig vill�mokat sz�rtam fel� a szememmel. - Ez nem fog akad�lyozni semmiben, csak legy�l olyan, mint amilyen volt�l eddig.

- Lovinaaa! - �lelt szorosan mag�hoz Antonio. - Tomatina!

- Te k�cs�g, mit csin�lsz? - ki�ltottam r�. - Eressz el!

- Nem v�ltozt�l semmit - mosolygott r�m, majd m�g jobban mag�hoz �lelt. - Ugyanolyan kis morcos vagy, mint volt�l.

Mik�zben mag�hoz tartott �reztem, hogy a sz�vem sokkal hevesebben dobog. Hiszen l�ny vagyok, � pedig fi�…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s