Felhőszakadás

Búsan lehajtottam a fejem, majd az iroda felé vettem az irányt. Még vissza van két teljes óra a munkaidőmből! Kész szenvedés lesz ezt még végig ülnöm. Elhúztam a számat, feljebb toltam a szemüvegem, és leültem a helyemre, Arthur mellé.

- Miért vágsz ilyen durcás képet, Alice? - nézett rám mosolyogva.

Kidugtam felé a nyelvem, majd a monitorra a tapasztottam a szemem. Tudom, hogy tilos munkaidőben facebookozni, de én mégis felléptem. Unatkoztam, ennyi az egész. Francis, azonnal rám írt, ő a velünk szomszédos irodában dolgozott. Elbeszélgettem vele egy ideig, de ez Arthurnak láthatóan nem tetszett. Folyton forgolódott a székében, és láttam, hogy a szeme állandóan a monitoromra szegeződik.

- Hagyd abba! - sóhajtottam, miközben felé fordultam.

Egy kicsit piros lett az arca, de hamar visszaváltott normálisra. Elmosolyodtam, majd meglöktem egy kicsit a székét. Ő is meglökött engem, és ezt még folytattuk egy ideig. Aztán, nem tudom, hogyan, de az ölében találtam magam. A fejemet a vállára hajtottam és úgy bámultam a plafont, ő pedig a dekoltázsom.  Az utóbbi nem igazán volt az ínyemre, de mégis olyan meghitt volt ez a pillanat, nem tehettem tönkre.

- Megyünk együtt ma haza? - kérdezte félénken.

- Persze! - fordultam felé, így az arcunk vészesen közel volt egymáshoz. Nyögött egy halkat, olyat, amilyet egy igazi angol szokott, amikor zavarban van, de próbált nem félre nézni. Végül, amikor úgy éreztem, hogy elég volt számomra ez a kis szieszta, felálltam és visszaültem a helyemre. Próbáltam úgy megigazítani a hajamat, hogy rám tapassza a szemeit. Eközben Francis írt egy üzenetet facebookon. Piros arccal hívtam közelebb Arthurt, aki még pirosabb lett. Az üzenet mindössze ennyi volt:

Mindent láttam. :* Folytassátok! *-*

                Miután majdnem kiheréltem Francist haza indultunk Arthurral.

- Nagyon úgy tűnik, hogy esni fog - motyogta, majd megálltunk a házam előtt. Épphogy odaértünk leszakadt az ég.

Megfogtam a kezét és behúztam az előszobába.

- Alice? - döbbent meg. Halványan el is pirult.

- Nem szeretném, hogy megfázz - mosolyogtam rá. - Maradj nálam estére.

Arthur levette a kabátját, majd felakasztotta a fogasra. Én közbe neki álltam teát csinálni, de a szemem egészvégig rajta pihent. Beletúrt szőkehajába és szétborzolta, a zöld szemei nyugodtságot árasztottak, a mozgása úriemberes volt, a szarkazmusa egyenesen magával ragadott. Leült az asztalhoz és rám mosolygott. Gondolom, nem értette, hogy miért bámulom. Zavaromba véletlenül magamra öntöttem egy egész pohárforró vizet. A szerencsém mindössze annyi volt, hogy nem volt még benne semmi más, ezért nem ragadt.  

- A francba! A francba! - kiáltoztam miközben berohantam a fürdőszobába.

- Hé, Alice! Minden rendben? - lépett be hozzám Arthur. A gond csak az volt, hogy már fehérneműben álltam.

Arthur tátva hagyta a száját és vörös fejjel meredt rám. Látszott rajta, hogy nem tudja, hogy mit csináljon.

                Igazából nem tudom, hogy mióta várok erre a pillanatra. Már amióta ismerem? Igen, talán. Arthur mindig Michelle után kajtatott, engem viszont figyelembe se vett. Már általánosban is el szerettem volna neki mondani, hogy szeretem, de amikor rászántam magam és elmondtam neki ő csak megrázta a fejét. Gimnázium második évében is megtettem, de azt mondta, hogy nem érti ezt az egészet, még nem tudja, mit kell tennie. Az egyetemen végre sikerült neki összejönni Michellel, de Francis hamar szétszedte őket. Akkor aznap hozzám jött kibőgni magát. Én kihasználtam a helyzetet és megcsókoltam, de akkor is csak szánalomból csókolt vissza. Csak azért csinálta, hogy ne érezzem magam megbántva. De én így is szeretem. Viszont itt egy újabb esély, talán sikerül megdöntenem az érzelmeit, hiszen ma olyan jól elvoltunk kettesben. Nem hagyhattam veszni a helyzetet! Elé léptem, majd megfogtam a nyakkendőjét. Ő pirulva nézett rám, majd beletúrt a szőke, kiengedett hajamba. Lejjebb húztam magamhoz, majd egy szenvedélyes csókba kezdtünk.

- Szeretlek! - suttogtam neki, amikor lefektetett az ágyamra. A szemei nagyot csillantak, majd a nyakamat vette célba. Lágyan haladt lefele. Majd levette rólam a melltartóm, én félénken magam elé tettem a karom.

- Én is szeretlek - suttogta, majd megcsókolt, elvettem a kezeimet a mellem elől, mire vette a lapot. - Neked ez lesz az első?

- Rád vártam… - suttogtam vörös arccal, majd beletúrtam a hajába. - Csak rád…

Elmosolyodott, majd folytatta azt, amit elkezdett. Az ingjével elbabráltam egy ideig, de amikor sikeresen leszedtem róla döbbenten vettem észre, hogy kiizmosodott. Végig simítottam minden részén, majd ő már nem tudott várni visszanyomott az ágyra.

Lehajtottam a fejemet, majd könnyek gördültek le az arcomon. Aggódva nézett rám Arthur, majd megsimogatta az arcomat. Nyugodt pillanat, miútán a szerelmünk beteljesült. Azthittem, hogy már szinte pazarlás volt Arthurra várni, de kiderült, hogy szeret. Boldog vagyok!

- Sírsz? Alice? - ijedt meg, amikor már csak egymás mellett feküdtünk. - Fájt, vagy nem volt jó, vagy…?

- Nem! - karoltam át a nyaka körül. - Egyszerűen fantasztikus volt! És ezek csak örömkönnyek! Már azt hittem, hogy sosem fogom ezt átélni! Főleg, hogy pont veled!

Lágyan megcsókolt, majd mélyen a szemembe nézett.

- Sajnálom, hogy késtem, ez a felhőszakadás jót tett a kapcsolatunknak.

- Nagyon jót… - suttogtam, majd hagytam, hogy ismét megcsókoljon, és magamban azt kívántam, hogy ezen túl minden éjszakánk ilyen fantasztikus legyen!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés