1. fejezet

Erzsébet halvány mosollyal az arcán aludt el, majd ébredt fel. A ház visszhangzott Roderich zongora játékától. Felöltözött, aztán kiment a férfihoz. Bólintva üdvözölte a nőt, nem állt fel és nem csókolta meg a kezét sem. Roderich hiába tűnt úriembernek, és hiába volt hibátlan a zenéje, a nőkhöz nem értett. Erzsébet búsan sétált át a nagytermen az udvar felé. Reggelente már kezdett hideg lenni, alig két hét és ősz lesz. Megborzongott, majd leült egy padra. Csatlakozott hozzá a királynő is. Mária Terézia fáradt tekintettel nézett Erzsébetre.

- Mostanában rengeteget dolgozik valamin, úrnőm - motyogta Magyarország. 

- Sok időmbe telik meggyőzni az országokat és főnökeiket Poroszország túlságosan nagyra nőtt területéről…- sóhajtott a királynő.

- De hát miértelme van egy újabb háborúnak, úrnőm?

- Nem kell részt venned benne… Eleget tettél értem ’40-ben - mosolygott rá Mária Terézia, majd felállt és tovább sétált a virágokkal teli udvaron.  

                Erzsébet sóhajtott egy nagyot, aztán az égre emelte a tekintetét. Ausztria és Poroszország hajba kaptak megint valamin, vagy csak a főnökeik szeretnék rendezni a nézeteltéréseiket? Az biztos, hogy Mária Terézia és Nagy Frigyes soha nem lesznek puszipajtások, de legalább ne háborúval oldják meg a dolgaikat! Magyarország pislogott néhányat miközben a napba bámult. Nem tudta eldönteni, hogy mi jót csináljon a mai nap. Roderich zongorajátéka már kevésbé kötötte le, sokkal inkább vágyott Gilbert társaságára egy vadászat közben. A szél belekapott világosbarna hajába, felé sodorva a nyár illatát. Egy kicsit lecsillapította a benne lévő feszültséget a háborúval kapcsolatban, de nem ölte ki belőle a gondolatokat. Vajon kiket állított maga mellé Mária Terézia? Elég ideje volt rá, hisz már ’48 óta készülődik valamire. Most 1756 van. Erzsébet már nyolc éve nem találkozott Gilberttel. Már nyolc éve.

Nyolc éve.

                Felkelt a padról és visszasétált a házba. Megreggelizett, majd a nap hátralévő részét a szobájában töltötte. Ausztria egyszer zongorázott, egyszer hegedült, majd kiképzést kapott az ország legjobb hadvezérétől.  Magyarország ezt az ablakából kísérte figyelemmel. Roderich kezében nem állt jól a kard, és nem is tudta használni. De persze a zenészei és a királynő folyamat dicsérték. A hadvezér furcsán is nézett ez miatt Mária Teréziára, de aztán rájött, hogy először magabiztosságot kell adni Ausztriának. Erzsébet tudta, hogy ez a háború nem Roderich és Gilbert közt fog eldőlni. A csaták kimenetele attól függ, majd, hogy Ausztria milyen erősségű országokkal kötött porosz-ellenes szövetséget. Ha például Iván és Roderich egyszerre támadnának Gilbertre, akkor lenne egyenlő a helyzet. Ausztria nem egy olyan ország, mely hadilag fel van készülve. Csak a szövetségeseiben bízhat Mária Terézia. De ha azok is elhagyják, biztos a veszte. Nagy Frigyes a világ egyik legjobb hadvezére. Nehéz dolguk lesz vele. Biztosan nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle a kezdés hatalmát, védekezésre foglya kényszeríteni az osztrákokat.

                Miközben Erzsébet a harcokról és az esélyekről elmélkedett, a kiképzéshez csatlakozott a svéd, Berwald. Adtak neki egy kardot, majd egyetlen suhintással kiütötte Roderich kezéből a sajátját. Az osztrák hadvezér inkább nem is nézett oda, szégyenkezett a svédek előtt. Mária Terézia viszont mosolyogva üdvözölte Berwald főnökét. Ausztria úgy tett, mintha csak véletlenül ejtette volna el a kardját.

- Berwald, még nem voltam felkészülve!

Svédország állta az osztrák rosszálló pillantását, hiszen nem rajta röhögött az egész királyiudvar.

                Este fele, amikor Erzsébet ismét tett egy nyugodt sétát a virágillatokkal telt kertben, találkozott az egyedül gyakorló Ausztriával. Nézte egy ideig, majd nem bírta ki beavatkozás nélkül.

- Rosszul tartod! - mosolygott rá, aztán oda sétált a férfihoz és beállította a megfelelő tartásba. - Így jó lesz…

Roderich suhintott egyet.

- Így nagyobb erejű támadást tudsz mérni az ellenfeledre… - mondta Erzsébet. - Aki Poroszország lesz…

- A főhercegnő szerint Gilbertnek túl nagy hatalma lett itt Európában! - szúrta bele a földbe a kardját Ausztria, majd Magyarország elé lépett. - Csak nem az ő oldalát pártolod?

- Szeretnék semleges maradni. De ha ilyen ügyetlenül bánsz a karddal nem sokáig fogsz a királynő oldalán harcolni - kacsintott rá pimaszul Erzsébet. Annyi éve lakik Ausztriával, de a csintalan énét semmi sem ölheti ki belőle. Vagy inkább senki sem.