1. fejezet

A hópelyhek lassan hullottak az orosz talajra. Hiába nem szívlelte Lengyelország ezt az országot, itt kellett élnie, mert főnökei úgy döntöttek, hogy ennek így kell történnie. Végül, már legalább 10 éve itt raboskodik Erzsébettel, Gilberttel és a többiekkel. Menekülésre semmi esély.

- Natalia! - kiáltotta Feliks az erkélyről, ami megmutatta a hatalmas téli tájat. - A bátyád hív! Beszélni szeretne veled valamiről…

Belorusszia mogorva arccal bámult fel Lengyelországra. Majd berontott a házba, amiben hatalmas pompa uralkodott. Bár Erzsébet szemét mindig zavarta, hogy akár merre nézett, mindenhol Iván óriási krumpliorrát látta. Bár a falakon közös képek és festmények is díszelegtek, de Iván arca mindegyiken megtalálható volt.

                A nagyteremben már mindenki ott ült, Toris éppen teát töltögetett mindenki csészéjébe. Gilbert és Erzsébet halkan sutyorogta, egészen köz elhajolva egymás arcához. Feliksnek feltűnt, hogy amióta távol vannak Roderichtől, sokkal jobban kijönnek egymással. Észtország egy könyvet vett elő, közben Ukrajna, szinte majdnem leesve a székről, nyújtózkodott hozzá, hogy megnézze, mit is olvas.

- Arról szeretnék veletek beszélni… - kezdte vidáman mosolyogva Iván. - Hogy mivel beköszöntött a tél, és hideg van, meg mindenki fázik és-és…

- Igen? - nézett rá fintorogva Románia, aki Bulgáriával kártyázott.

- Arra gondoltam… - motyogta Iván miközben sötét aura gyűlt köré. - Kitaláltam, hogy… - mondta egyre gonoszabb hangon, majd elkezdett egy furcsa kolkolkolkolkol hangot hallatni.

                Poroszország lassan oda sétált Oroszországhoz, majd leöntötte a forró teával.

- Kinyögnéd? - tette vissza a csészét Gilbert a helyére, majd leült Erzsébet mellé, aki halkan nevetni kezdett.

- Nyaralni megyünk. Együtt. Mindenki. Holnap - hadarta el dühösen Iván, majd felállt és kiment a teremből. Natalia utána ment, Irunya pedig ijedtében azt se tudta, hogy mit csináljon.

- Hova megyünk? - kérdezte csendesen Lettország.

- Nyaralni… - ismételte Magyarország. - Mégis mi a célja ezzel?

- A családi kötelék erősítése - mosolyodott el Észtország.

Litvánia kiment Iván után, majd néhány perc múlva vissza is jött. Addig a többiek újból elfoglalták valamivel magukat, nem nagyon érdekelte őket az a családi kötelék dolog.

Toris mindenkinek kiosztott egy térképet, amin be voltak jelölve a célpontok és a sorrend is.

- Finnországba megyünk először… - motyogta Poroszország.

- Aztán Franciaország - követte a szemével a vonalat Bulgária.

- Majd Anglia - sóhajtott Magyarország.

- Seychellehez is megyünk! - mosolygott Ukrajna.

- Ki az a Kanada? - döbbent le Észtország.

Erre mindenki ránézett, majd összenéztek és ismét Észtországra.

- Tehát ti se tudjátok. Na, mindegy - vont vállat a srác és tovább olvasta az útvonalat.

- Jó sok helyre látogatunk el - döbbent le Lettország.

- Nem lesz olyan rossz ez az út… - ült le Feliks mellé Toris. - Jól fogjátok magatokat érezni!

- Én már várom! - vigyorgott Lengyelország. - Végre kimozdulhatok erről az idióta helyről!

- Ázsia annyira nem érdekel… - húzta el a száját Románia.

- Pedig oda is megyünk, sőt ha nem bírod őket, akkor elintézem, hogy sokkal tovább maradjunk ott! - fenyegette meg Erzsébet a srácot, aki csak közelebb hajolt hozzá, úgyhogy majdnem megcsókolta.

- Gonosz vagy velem… - motyogta majd éppen készült lesmárolni a döbbent lányt, de Gilbert őt is leöltötte teával.

- Gilbert! - üvöltötte ijedten Vladimir, majd felugrott a székből és dühösen egymás szemébe néztek.

Magyarország hangosan nevetni kezdett, ezzel próbálta oldani a feszültséget. Irunya félénken meglebegtette előttük a térképet.

- Most az utazásról kellene beszélnünk… - motyogta halkan.

- Tehát első megálló Finnország - mosolygott Bulgária.

- Mindenki tegyen el meleg ruhákat, ott hideg van! - állt fel Észtország, majd hagyta, hogy Ukrajna belékaroljon, és úgy menjenek ki a teremből.

- Holnap indulunk! Mindenki pakoljon be rendesen! - kiáltotta vidáman Lengyelország, miközben Litvániával kimentek. Lettország utánuk futott, megijedt Poroszország tekintetétől és Románia fogaitól.

- Haljátok srácok, rengeteg dolgunk van… - sóhajtott Magyarország, majd megfogta Gilbert kezét és kivonszolta az előszobába ahol majdnem feldöntött egy Iván-szobrot.

                Poroszország még mindig fintorgott, amikor Románia és Bulgária elmentek a szobája előtt. Már hajnalodott, ezért gondolta felébreszti Erzsébetet.

- Hé! Lizzi, fel kéne kelned! Mindjárt indulunk! - lépett be a lány szobájába ásítozva a porosz. Magyarország éppen a kedvenc yaoi animéjét nézte. Ezt mindig hajnalban tette, hogy senki ne jöjjön rá mit is néz.

- Buzik? - kiáltott ijedten Gilbert. - Te most viccelsz velem ügye?

- Oh! Gilbert! - takarta el a képernyőt Magyarország. - Ez csak… ez csak… Egy ismeretterjesztő film volt a szexualitásról.

- A buzik szexualitásáról?

- Csak részben.

- Nagyon nagy részben.

- Csak icipici volt benne.

- Egyébként… - motyogta a porosz közelebb hajolva a lányhoz. - Miért nézel ilyeneket?

- Mert…mert… - motyogta pirultan Erzsébet. - Csak mert kíváncsi voltam.

- Mire? A buzikra?

- Akadj le erről!

- Nem fogok. Mondd, csak ki mire gondolsz - kuncogott Gilbert Erzsébet tehetetlenségén.

- Szeretném látni, ahogy lesmárolod Romániát, majd videózzátok le az ágyjelenetet is! - csillogott a lány szeme.

- Micsoda? - sokkolt le Gilbert. - Lizzi te yaoi mániás!

Magyarország visszaült az ágyára, majd kikötötte a piros szalagot a nyakából. Gilbert azonnal vette a lapot.

- Még ezért sem - vágta rá vörös arccal.

- Jaj, ezt nem ezért csináltam!- kacagott Magyarország. - Csak átöltözök! Ezért menj ki! És ez az egész yaoi dolog, csak vicc volt semmi több.

- Most megnyugodtam - mosolygott Gilbert majd kilépett Lizzi szobájából és visszament a sajátjába.