5. fejezet

A hétvége hamar eljött. Felvettem magamra egy rózsaszín selyemruhát, majd megkértem Feliciát, hogy csinálja meg a hajam.

- Kezdem már megszokni, ezt a „lány” dolgot - mosolygott rám. - Remélem, hogy neked is sikerül, majd megbékélned vele.

- De annyira más.. - sóhajtottam. - Még a paradicsom sem olyan ízű, mint régen volt.

- Sorella… - vonta fel a szemét a húgom. Vagyis öcsém. Vagy húgom. Oh, teljesen mindegy!

- Csak nem fiúkról folyik a társalgás? - lépett be anyánk a szobámba. Még anya is más volt, mint régebben. Sokkal szebbnek tűnt, afféle jó példaképérzésem volt, amikor ránéztem.

- Nem, nem! - ráztam meg a kezem felé.

- És pontosan hova is mész, Lovi? - csodálkozott anyám. - Hova kell így kiöltözni?

- Az egyik osztálytársam hangversenyére megyek.

- Te nem mész, Feli?

- Én Ludwiggal, Kikuval és Meiel megyek sétálni, majd egy kicsit később - motyogta, majd még tett néhány igazítást a hajamon és kiballagott a szobámból.

- Jó szórakozást, Lovina! - kacsintott rám anyu, majd kiment ő is Feli után.

            Roderick limuzint rendelt. Mi van? Döbbentem le amikor a háza előtt megláttam a csodaszép fehér járgányt. Abban a pillanatban elszégyelltem magam, hogy egyáltalán nem készültem erre a hangversenyre.

- Lovi, megoldódott ez a Michelle ügy, - fordult felém Eliza. Bólintottam. - Meséld el, imádom a romantikus sztorikat!

- Toni beszélt Bellával, aki beszélt Ericával, hogy beszéljen Michellel Francisről. De ügye tudjuk, hogy Erica félénk, ezért a terv kudarcba fulladt. Gilbert viszont intézkedett. Elment Michellel egy játékterembe ahol elbeszélgettek egy-két dologról…

- Gilberttel? - döbbent le Eliza. - Mégis mit?

- A féltékeny énedet tedd félre - mondtam szigorúan, hogy ne zavarja meg a sztorit. - A szóban forgó személy egyértelműen Francis volt. Michelle elmondta, hogy szereti, és Gilbert is elmondta, hogy Francis is viszont érzi ezt - Elizán látszott, hogy meg könnyebbült, hogy nem történt semmi a két személy közt. - Francis még aznap este felhívta Michellet és megtörtént a szerelmi vallomás. Aztán találkoztak romantikáztak és vége. Michelle marad.

- Azt hittem, hogy nehezebb dolguk lesz - kacagott Irunya, amikor mellénk lépett. - De azért örülök, hogy megoldották a problémát.

- Ha engem kérdeztek, én nem igazán kedvelem ezt a Michelle lányt - fintorodott el Emilie. - Nekem túl furcsa.

- Kettőtök közül te sokkal idegesítőbb szoktál lenni, Emilie - vontam vállat ránézve. - És sznob vagy, ami sokkal rosszabb tulajdonság.

- Nem a partin kéne lenned? - kérdezte Eliza.

- Mondom, hogy nem bírom Michellet. Ezért nem megyek. Inkább megnézem Roderick művészi előadását, minthogy részegekkel és idiótákkal legyek körül véve. Bár azt hittem, hogy itt értelmes társaságra lelek, de tévedtem. Ti is primitívek vagytok. Eliza rólad nem is beszélve, könnyűvérű vagy. Irunya, te gátlástalan. Te pedig Lovina, szánalmas.

            Ezt miért mondja? Miért bánt minket? Irunya szemeibe könnyek gyűltek, mindig is ilyen érzékeny volt, akkor, hogy lehet gátlástalan? Eliza igaz, hogy könnyűverő, de ha megtalálná végre az igazit, akkor ő is boldogabb lenne. Mert tény, hogy Roderickkel nem illenek össze. Én pedig… Valóban szánalmas vagyok. Mindenkit elüldöztem régebben magam mellől, most meg hirtelen több barátom van, annyi amennyit még álmomban sem mertem elképzelni.

- Hogy mered?! - kiáltott dühösen Eliza, majd közelebb lépett a nyugodtan mosolygó Emiliehez.

- De hiszen igaz.

Eliza hatalmas lendülettel kapott bele a szőke lány hajába. Nagy sikítás és rengeteg arany szál hullott a földre, mellette potyogta Eliza könnyei is.

- Én egyetlen egy embert szeretek, és az Roderick! - üvöltötte Emilie képébe. Emilie csak egy pillanatig rémült meg, azonnal fogott az agya.

- Akkor mi van Gilberttel? - mosolyodott el. Látszólag nem érdekelte, hogy a haja tönkre ment és a fele ki van tépve. - Őt nem szereted? Miért sírsz?

Eliza könnyei záporként hullottak.

- Ő nem számit - suttogta Eliza. - És a barátaimat ne merd így lealacsonyítani! Irunya nem gátlástalan, hanem túlságosan gátlásos! Lovina pedig megváltozott! Kedves és megértő. Ha neked nem tetszünk, akkor menj haza és ülj egyedül otthon.

- Eliza… - motyogta Irunya félénken.

Emilie felállt, megigazította a haját, ami förtelmesen állt, leporolta a ruháját, majd gonosz mosollyal az arcán elindult az utca vége felé, ahol Natália ballagott felénk. Megálltak beszélgetni, biztosan jó barátnők. Nem értem miért.

- Ez a lány… - motyogtam. - Nem komplett.

- Ne sírj, Eliza! - vigasztalta Irunya.

- Még magam sem tudom, hogy miért sírok! - szipogott miközben a virágok, amiket díszként tűzött a hajába mind kihullottak. - Haza megyek, nem szeretnék így Roderick előtt mutatkozni.

Irunya haza kísérte Elizát, én pedig elmentem beszélni Roderickkel. Nagyon megdöbbent, amikor meghallotta, hogy a barátnője haza ment.

- Egész héten a butikokat járta, de mégsem tud jönni, mert Emiliével konfliktusba keveredett - mondtam.

- Értem, remélem azért majd a következőre eljön.

- Ezt vele beszéld meg - sóhajtottam. - Őszintén szólva egy kicsit úgy érzem, hogy Gilbert egyre jobban érdekli, mint te. Ő dönt, hogy kit válasz kettőtök közül, eddig te voltál az élen, de most Gilbert van magasan a csúcson.

- De hisz egésznap veszekednek.

- Nappal veszekednek, éjszaka szerelembe esnek - mosolyogtam rá, majd kiléptem a házból.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés