|
Csodaország
Csodaország
Halloweeni bál Angliánál. Micsoda borzalmas ötlet? Ráadásul még meg is hívott minket! Jelmez kötelező… Semmi baj nem lenne az elgondolással, ha minket nem hív meg. A világon végig söpörni készülő Hideg háború megakadályozásának nem ez a megoldása… Főnökein vannak egymás ellen fordulva, nem mi. Magyarország mellettem libbent ide-oda. Ő csináltatta nekem a ruhát, ami egy Alice jelmez volt.
- Mit is mondtál, hova ment ez a lány? - kérdeztem morcos hangon. Mosolyogva válaszolt:
- Csodaországba…
Hatalmas bálterembe vezetett minket utunk. A többiek már szinte mind itt voltak. Olaszország tésztát tömött magába, miközben Németországnak és Japánnak mesélte a holnapra szánt terveit. Franciaország a házigazda Angliával vitázott a terem külsejéről, ami szerintem egyszer és nagyszerű volt. Az északi 5-ös csapta a legnagyobb zajt, mivel Dánia felidegesített Norvégiát. Spanyolország, Belgium és Romano valami társasjátékon játszottak, legalábbis addig, amíg Hollandia nem lett dühös a spanyolra, amiért a belgát stíröli.
Amerika a ruháját igazgatva lépett elénk, de csak egyet bólintott, majd továbbállt. Gondolom látta a társaságon, hogy nem igen szeretnénk csevegésbe merülni.
- Nos, Oroszország bátyus! - néztem mosolyogva Ivánra. - Most már elveszel?
- Fe-Fehér-oroszország! - dadogott. - Csa-csak most ne-ne!
- Miért ellenzed? - motyogtam úgy, mintha megszakadna a szívem. - Miért teszed velem ezt! Egyesüljünk! Most!
Össze-vissza rohangáltunk a házban, aztán egyszer szem elől tévesztettem.
- Oroszország bátyus! - morogtam. - Merre vagy? Gyorsan gyere elő, különben megtalállak!
Amerika kikerekedett szemekkel nézett rám, majd elnevette magát.
- Még mindig bátyus komplexusod van?
- Mim van, - néztem rá ingerülten. - Hogy mered?
- Nyugi! Nyugi! - vigyorgott rám Alfred vidáman. - Gyere inkább segítek megkeresni azt a barmot…
- Barmot? - villant nagyot a szemem. - Mit képzelsz magadról ki vagy te?
Elindult, lassú fáradt léptekkel.
- Amerika… - motyogtam
Gyengén mosolyogva visszafordult felém.
- Látod, tudod, hogy ki vagyok…
Pirultan mellé léptem. Olyan más volt mellette, mint Oroszország mellett. Ő nem futott el előlem, ő nem rémült meg tőlem. Sokkal jobban éreztem magam. Alfred ránézett a falon lógó órára.
- Mi az? - kérdeztem morgós hangon.
- Csak most elkell mennem egy kis időre - vette fel barna cilinderjét. - Találkozzunk itt tizenegykor.
- Miért? - kérdeztem.
- Addigra előkerítem neked Ivánt - mosolygott kedvesen. - Mert én egy hős vagyok!
Leültem Eliza mellé. Vígan csicsergett Poroszországgal, aki totál részeg volt, Lengyelországgal együtt. Ukrajna próbálta észhez téríteni Észtországot, aki szintén sokat ívott. Sóhajtottam, majd a szemem Litvániára emeltem, aki a teraszon ácsorgott.
- Van valami gond, Belorusszia? - kérdezte, amikor kisétáltam hozzá.
- Iván megint meglépett - motyogtam.
- Ne akard ráerőltetni - mosolygott. - Keress mást.
- Hogyan?
- Alicenek öltöztél… - mutatott a ruhámra. - Ő megtalálta az utat Csodaországba. Akkor neked is meg kell!
- Litvánia… - suttogtam.
Magyarország fáradtan mellénk lépett.
- Keress egy olyan fickót, aki nem fél tőled - dobta elém egyszerűen a feladatot. - Te is tudod, hogy ki az.
Amerika.
Nekidőltem az óra melletti falnak, úgy vártam Alfredet. Pontban féltizenegykor elém állt, idétlenül vigyorogva.
- Bocs - motyogta. - Nem is vagyok igazi hős… Nem találtam meg Ivánt…
- Nekem nem is ő kell - suttogtam pirultan. - Nekem más kell.
Amerika zavartan elfordult tőlem, de amilyen gyorsan megtette, olyan gyorsan vissza is nézett rám. Kék szemeit az enyémbe mélyesztette.
- Had legyek a feleséged… - suttogtam, majd lehúztam magamhoz. Mielőtt szenvedélyesen megcsókolt volna, vigyorogva megjegyezte:
- Az leszel…
Aznap este Csodaországba jutottam…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Olyan kawaii ^^ !!! Légyszi irj még ilyeneket! Nagyon jól irsz. A vége annyira cuki!!!! <3 <3 <3 :3 :3 :3