3. fejezet

                Magyarország leült a helyére, majd elővette a telefonját és megkereste Gilbert számát.

- Amerika! Állj meg, muszáj felvennünk a többieket is! - förmedt rá a lány. A srác úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.

- Visszavonom azt, amit mondtam - dőlt neki a busz oldalának Eliza. - Nem kell semmit se tenned sem Ivánnal, sem senkivel. Megállsz?

Alfred megrázta a fejét.

- Mi az, hogy nem? - kérdezte felháborodva a magyar lány, majd tarkón csapta a srácot.

                Amerika hirtelen felnyitotta a szemét az ütésre.

- Jó reggelt! - köszönt Magyarországra vigyorogva. Miközben pislogott látszott, hogy csak oda van festve a szeme. - Miért vezetem ezt a buszt? És hol vannak a többiek?

- Te… - motyogta döbbenten Lettország.

-… alvajáró vagy! - lepődött meg Észtország.

- Nem lehet igaz! - siránkozott Ukrajna.

Alfred kérés nélkül leállította a buszt.

- Nem is tudtam, hogy erre is képes vagyok! Mint egy igazi Hero!

Eliza kiszállt a buszból és körbe nézett. Egy hídon álltak, ami alatt hatalmas folyó folyt. Elgondolkodott semmire sem jutott, ezért visszaszállt a buszba, majd ránézett a többiekre.

- Valakinek van valami ötlete? - kérdezte fáradtan.

Ukrajna sóhajtott.

- A cuccok egy részét felvittük Tinohoz. Úgy hogy nem veszélyezteti őket semmi ezen a téren.

- Szerintem haladjunk tovább a térkép szerint - mondta Észtország. - Ők is biztosan ezt tennék.

- Miért nem megyünk visszaértük, - motyogta halkan Lettország.

- Mert már vagy 4 órája hajtott Amerika megállás nélkül a semmi felé - csapta Eliza tarkón Alfredot. - Felhívom Gilbertet és szólok nekik, hogy Franciaországban találkozunk.

Gilbert és Feliks összenéztek, majd üvöltve megindultak a busznyoma után. Litvánia közben felment Finnországhoz a cuccukért. Natalia csak a bátyját ölelgette, majd halkan azt suttogta:

- Vegyél feleségül Franciaországban! - nézett morcosan Ivánra.

- Belorusszia! - ijedt meg Oroszország. Mindketten furcsa hangot hallattak, amitől Litvánia és Finnország sikítva rohantak fel a dombon.

Feliks és Gilbert rövid idő alatt kifulladva visszatértek. Mivel már a busz messze járt, semmi esély sem volt az utolérésére. Ezt még ők is belátták. Nehezen, de megtették.  

- Ezt nem hiszem el… - sóhajtotta a lengyel.

- Eliza is ott van a buszban… - ült le a hóba a porosz.

Finnország felajánlotta a segítségét: oda hívatta országa legjobb taxisát. Eleinte nem akart bele menni, hogy elviszi őket Franciaországba, de végül belegyezett.

Franciaországban is tél volt, de sajnos ott sokkal több eső esett, mint hó. Irunya elhízta a száját, amikor kilépett a buszból. Francis hatalmas házát nem is vette figyelembe, csak a többiekért aggódott. Főleg a testvéreiért…

Észtország mosolyogva átkarolta, majd bekísérte a szobájába.

- Irunya, ne légy ilyen szomorú - motyogta idétlen mosollyal az arcán. Észtország sokkal jobban értett a matekhoz, mint a csajozáshoz. - A csapatunk ismét együtt lesz.

- Már ha nem történik útközben semmi… - kezdi sejtelmesen Amerika. - Lehetséges, hogy megtámadja őket egy szörny, és nem lesz ott egy hős, mint én, hogy megvédje őket!

- Hessegesd el ezeket a rémképeidet, Alfred! - lépett közéjük Eliza.

- Tudom, hogy nem léteznek szörnyek! - fintorgott a fiú.

- Nem arra gondoltam…

- A hőslétemet kérdőjelezed meg?

- Nem megkérdőjelezem, hanem állítom, hogy ha te hős vagy akkor én vagyok a világ teremtője! - vigyorodott el a lány. - Nőj fel!

Franciaország kuncogva nézegette magának az ötöst.

- De izgalmas! Olyan ritka, hogy csoportosan látogattok! Mi az alkalom?

- Iván nyaralást szervezett a Szovjetállamoknak - motyogta Lettország. - És te vagy a második állomás.

- De a többiek mégis hol vannak? - vonta össze a szemöldökét Francis, majd lehúzta a pohara tartalmát. - Iván, Natalia, Gilbert, Toris, a lengyel piperkőc? A vámpír és a csicskása? Amerika meg mit csinál itt?

- Én is ezt kérdezem? - sóhajtott Alfred. - Haza szeretnék menni.

Felvilágosították a franciát a történtekről, aki nagyot derült rajta. Elvitte őket egy puccos hotelba, majd értesítette a többieket a helyről. Azok másnap reggel érkeztek meg teljesen kifáradva.

                Eliza éppen végzett a fürdéssel. Maga köré tekert egy törülközőt, majd kiment ruhát keresni magának. Közben Feliks és Gilbert az ajtaja előtt veszekedtek, hogy melyikkőjük menjen be elsőnek, de nem tudtak dönteni. Ezért Egyszerre nyitottak be.

- Hello, Elizaaaaaaaaaaa! - sikította Gilbert, amikor az arcában landolt egy serpenyő. Mögötte Feliks inkább elfordult, majd a kezével integetett és becsukta az ajtót. 

Poroszország fáradtan felkelt a földről, nem érezte teljesen épnek a csontjait.

- Bocs! - jött zavarba Eliza. - Csak megijedtem, nem tudtam, hogy ki az…

- Értem, értem… - fogta a fejét Gilbert.

Amikor Franciaország meghallotta a kiáltást fentről, a fél szállodával azonnal az ajtó előtt termett.

- Emberek! - mondta felemelt mutatóujjal. - Oda bent valami romantikus dolog van készülőben, vagy éppen történik, vaaagy már megtörtént. De az is lehet, hogy még csak szemeznek, és ott a csók is… Esetleg szenvedélyes szócsata… Beleőrülök! Meg kell tudnom!

Mindenki az ajtóhoz nyomta a fülét, de nem hallottak semmit.

- Nem kellett volna ilyen tuti király íjtót tenni ide… - fintorgott Francis, majd mindenki még jobban oda nyomta a fejét az ajtóhoz. Ennek következtében az ajtó kidőlt, és feltárta a bent történő dolgokat.

A látvány, ami fogadta a személyzetet és a franciát, nem volt félreérthető. Egy felöltözött Eliza és Gilbert, a kanapén ültek és tévéztek. Francis dühösen ugrott eléjük.

- Ti? Ezt? Hooooooooogy? - tört ki belőle. - Lámúrózni kéne az ágyikóban! Ehh!

- Mi az a „lámúrózni”? - kérdezte Lettország az ajtóban.

- Az egy francia szó - okoskodott Észtország. - Azt jelenti, hogy „Szeretem a csirkét, az ágyamban is” (bocs, de nem találtam ki rá jobbat, az eredetit meg nem akartam xddd)

Erre mindenki a szovjetek okosságára nézett. Franciaország agyában szabályosan atombomba robbant, és a kivégzéstől csak az mentette meg őket, hogy Eliza és Gilbert kisétáltak a szobából, ezzel megszakítva a lámúrozást. (xdd)

- Következő hely? - kérdezte Bulgária.

- Anglia - vigyorgott Románia. - Végre egy ismerős. Ő legalább érti, hogy miről papolok.

- Mi is értjük, csak nem érdekel minket - motyogta Lengyelország.

- Mert a te pónid érdekesebb, igaz? - fintorgott Vladimir.

- Beszóltál a Póniraaaa? - kiáltott dühösen Feliks. - Te fokhagyma allergiás varacskos disznó! Tiszteld az idősebbet!

- Ez az út is jól indul… - motyogta Belorusszia. - Főleg, mert melletted ülhetek, Bátyus!

Amerika beindította a Szovjet buszt, majd tovább hajtott Anglia felé.

- Hogy Anglia?! - sikította Francis, majd a busz után futott.