9. fejezet

            Miut�n elv�lltunk csod�lkozva meredt r�m. Mivel l�ttam rajta, hogy nem igen tud mit mondani, �n kezdtem el besz�lni.

- Sajn�lom a m�ltkorit, Toni - motyogtam pirulva. - F�lre�rthet� voltam…

- Felejts�k el - mosolygott r�m. - Szeretlek, Lovina!

Hirtelen ism�t megcs�kolt, nekem meg forrt az agyam. Gyorsan megbocs�jtott, azt hittem, hogy nem adja meg mag�t ilyen k�nnyen.

- �n is szeretlek, te idi�ta! - forogtam zavartan ide-oda.

            Miut�n letudtuk ezt az eg�szet, leindultunk a l�pcs�n. Pont Bella j�tt fel vigyorogva r�nk.

- �h! J�, hogy megtal�ltalak, Lovina… Szeretn�k veled besz�lni.

- Minek? - fintorogtam r�.

- Csak csever�szni…

- Akkor �n megyek! �r�n tal�lkozunk, Lovina! - kacsintott r�m Toni, majd elment. Er�lteti a b�k�l�st.

- Na, b�kd ki mit akarsz… - h�ztam el a sz�mat.

Bella egy ideig csak fel-le ugr�lt a l�pcs�fokokon, mintha unatkozna, vagy nem figyelne r�m. El�gg� zavart, hiszen miatta el kellett mennie Toninak. De ez hagyj�n… m�g besz�lni sem akar.

- Csak azt akarom mondani, hogy nem lesz j� v�ge ennek a j�t�knak olaszocska… - n�zett r�m komoly arccal. Fell�pett mell�m, majd meg�llt mellettem.

- Elvetted a bar�taimat, le�gett�l az eg�sz suli el�tt, Nataliat is kezded ellenem ford�tani, r�ad�sul elloptad el�lem Tonit!

Kir�zott a hideg, ahogy r�m n�zett. Olyan tipikus „mindj�rt kiny�rlak” tekintete volt. Azt�n nem hittem, hogy t�nyleg bek�vetkezik. Csak annyira eml�keszem, hogy vigyorogva lel�k�tt, �n pedig sik�tva legurultam.

            Az orvosiban �bredtem. Kintr�l hatalmas vita hallatszott, M�g Natalia hangj�t is kivettem k�z�l�k. �jb�l egym�snak estek… Megint mi t�rt�nt. Lem�sztam az �gyr�l, de a doktorn� visszatolt.

- M�g egy 5 percet pihenj… - mondta.

- Mi t�rt�nt? - k�rdeztem nagy szemekkel.

- Leest�l a l�pcs�r�l. Szerencs�re csak az ijeds�gt�l �jult�l el, a fejed nem s�r�lt - mosolygott r�m.

- Leestem? - vontam �ssze a szem�ld�k�m.

- Nem �gy volt? Ludwig �s a h�god tal�ltak r�d, nem volt ott senki… - motyogta. - Csak �sszezavarodt�l.

- Nem! Bella a 10.B-b�l! Vele besz�ltem a l�pcs�n�l, �s tudom, hogy � l�k�tt le! - ugrottam fel, de megsz�d�ltem. A doktor n� vissza�ltetett.

- Besz�lek az oszt�lyf�n�k�ddel, addig maradj itt! - parancsolt r�m komoly hangon.

            Amikor az orvos kiment, Natalia �s Alfred csusszant be a szob�ba. Egy kis feh�r f�gg�ny v�lasztott engem el t�l�k.

- Ez azt�n durva… - motyogta az amerikai. - Te komolyan tudod?

- Biztos vagyok benne! - morogta a feh�rorosz. - Csak tudn�m, hogy mi�rt teszi…

- F�lt�keny - s�hajtott Alfred. - �n is az voltam, am�g Iv�nt kergetted. �r�l�k, hogy megj�tt az eszed.

- Most nem ez a l�nyeg! Lovina vesz�lyben van!

- Mi van velem? - l�ptem ki a f�gg�ny m�g�l. Mindketten csod�lkozva n�ztek r�m. Natalia k�zelebb j�tt, majd mosolyogva meg�lelt.

- Ne agg�dj - suttogta. - Le�ll�tom, csak adj egy kis id�t.

- Kit kell le�ll�tani? - k�rdeztem k�ts�gbeesetten.

Alfred f�lren�zett, mik�zben neki d�lt a falnak.

- Bell�t… - motyogta. - Ez m�g csak a kezdet.

V�ltogatva n�ztem egyikr�l a m�sikra, de nem tudtam semmit sem kiolvasni egyik�j�k szem�b�l sem.

- Mit tegyek? - nyeltem nagyot.

- Csak maradj nyugton, �s ne akarj vele besz�lni… - engedett el Natalia. - Majd mi megoldjuk, elv�gre erre val�ak a bar�tok.

- Bar�tok? - csod�lkoztam.

- Ezen mit lep�dsz meg? - kacagott Alfred. - Azok! Bar�tok!

            Hatodik �r�ra m�r visszaengedtek. Lassan ballagtam be a terembe. Mindenki engem n�zett, sokkolva, t�gra ny�lt szemekkel. Toni maga el� b�mulva �lt, mint egy zs�k paradicsom, azt sem tudta, hogy mit csin�ljon.

- J�l vagy Lovina? - n�zett r�m agg�dva Eliza.

- J�l nem hiszem, de jobban, egy kicsit - motyogtam, majd levetettem magam a helyemre. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s